8.a

A szomorúságon túllépve vettük utunkat a "Vadászház" felé. A vacsorához itt gyülekeztünk. Sajátos programmal, eddigiektől eltérő módon bonyolítottuk le az estét. Lazára vettük a figurát, az osztályfőnöki órát elhagyva (pár percet azért kapott a tanár úr, hogy véleményét, nézetét, tanításait elmondja :-) csaptunk bele a lecsóba. Illetve a marha pörköltbe, mert az volt a menü. Nagy Peti főzte, ügyes volt, mert nagyon finom lett, a tőle megszokott színvonalat, ízvilágot hozta mindenki megelégedésére. Desszertként a lányok által sütött és szervírozott édességeket fogyasztottuk némi folyadékkal (alkohol tartalmú és attól mentessel egyaránt).

Ezután jött a kérés, mivel olyanok is eljöttek, akik egy-két találkozót kihagytak, hogy mégis szóljon mindenki pár szót magáról. Ennek - váltakozó időtartamban és tartalommal - eleget tettünk mindannyian. Jeszinek szinte minden osztálytársához volt megjegyzése, mellyel sikerült mindannyiunk szájára mosolyt varázsolnia. Többen megállapítottuk, hogy egy humorista veszett el benne (131 kg-os testtömegét tekintve, lehet, hogy kettő is lakozik benne :-)

Kötetlen beszélgetés, iszogatás közben/után különböző valós- és átlátszó indokokkal elkezdett a "nép" szállingózni, hazafél menni. Éjfélre szinte mindenki haza is ért.

Én jól éreztem magam, remélem, ezzel nem voltam egyedül. Jó volt látni benneteket, jó volt hallani rólatok és családotokról.

Köszönet Jutkának a szervezésért, Petinek a finom pörköltért, és mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult az estéhez (sütemény, üdítő, alkohol tartalmú italok...).

Képek >>

Igen, múltidő. Ma már hétfő van, tegnap lusta voltam a bejegyzést megírni, illetve a képeket feltölteni.

Az idei ősz második hideg napja volt, péntekig tartott a vénasszonyok nyara, aztán hétvégére bedurvult az időjárás, vagyis hozta az évszakhoz illő hőmérsékletet.

Az előre tervezett napirendi pontokat tudtuk tartani (kisebb-nagyobb időcsúszásokkal), de lényeges eltérés nem volt. 

Mikor a zöm összejött, kimentünk a katolikus temetőbe. Péntek Gyula sírjánál emlékeztünk meg pár szóban azokról, akik már akkor sem lehetnek velünk testben, ha akarnának. Gyula pedig mindig jött, az osztálytalálkozókon rendszeresen részt vett, a Vadkerten maradt osztálytársakkal szinte naponta, hetente találkozott. Senki nem látta a tragédiát előre, mindenkit váratlanul ért 2009-es találkozása a halállal, főleg így, hogy önmaga hívta a sötét angyalt házába. 

István Zoli a másik, akit elvesztettünk. Sokszor, már gyerekként is úgy éreztem, hogy Zolit elvesztettük. Hátrányos helyzete miatt a közösség perifériájára szorult, de ezt a helyet makacs, akaratos magatartásával be is betonozott magának. Talán halála előtti évben sikerült ezt a falat lebontani, ugyanis jött volna az osztálytalálkozóra (az öt évvel ezelőttire), de súlyos, halálos betegsége megakadályozta ebben.

Képek >>

Elvileg ezt mindenkinek meg kellett kapnia személyesen, vagy postai úton. Akihez nem ért el, keresse Juditot vagy engem.

Talán 10 évvel ezelőtt (de lehet, hogy 15?) ilyenek voltunk. Az általános iskolában a teremben osztályfőnöki óra került megtartásra, majd a csoportkép a könyvtárban készült.

A gépemen találtam pár képet az előző osztálytalálkozóról.

A << IDE >> kattintva akár meg is nézheted azokat :-)

 Megvan az időpont és a program vázlatosan.

2011. október 08-án, szombaton lesz a találkozó.

Program*

1. 17.00 találkozó a Református Templom előtt
2. 17.15 menet a temetőbe, Péntek Gyula sírjánál megemlékezünk azokról, akik már nem tudnak eljönni
3. 18.00 találkozás a Vadászháznál
4. 18.15 rövid osztályfőnöki óra
5. 18.30 vacsora
6. 20.00 szabad foglalkozás

*a program még képlékeny, minden érintett meghívót fog kapni, abban a végleges változat lesz

Sajnos nem lehet már teljes egy találkozó sem, mert vannak akik itt hagytak minket, leléptek önszántukból vagy betegség miatt.

Itt látható, kik próbáltak meg minket nevelni, kik azok, akik vették a fáradságot, hogy tudásukat átadják, vagy megtanítsanak minket arra, hogy önmagunk legyünk, esetleg pont ne azok legyünk, amik lennénk.

5 évvel ezelőtti találkozóról vannak képeim. Előkerestem őket, majd csinálok belőlük egy galériát. Addig is nézzük a ballagási meghívót, és az általa nyújtott adatokat, tudott vagy feledett emlékeket.

 Hát látszik, nem egy mai gyerek :-)

Tényleg 30 éve volt, de azért nem vagyunk olyan öregek, mint amilyennek kinézünk.

 Péczka Jutka felhívott, hogy megint évfordulóhoz értünk. Kerek, talán 30 év?

Attól függetlenül, hogy ilyen öregek vagyunk, talán lépést kéne tartani a kor vívmányaival. Valaki okos (már nem emlékszem ki is volt, de biztos egy feltaláló, tudós a számítástechnikai területéről, vagy csak egy nagyszájú politikus) azt mondta, hogy aki nem ért a számítógéphez napjainkban, az a kor analfabétája lesz.

Szegény Jutka vállalta a szervezést, gondolom azért hívott fel. A hagyományos módszereket megtámogatom egy kis webes felülettel, tehát, ezért nyitottam a blogot. Lusta vagyok weblapot szerkeszteni, elég lesz ez is...