A szomorúságon túllépve vettük utunkat a "Vadászház" felé. A vacsorához itt gyülekeztünk. Sajátos programmal, eddigiektől eltérő módon bonyolítottuk le az estét. Lazára vettük a figurát, az osztályfőnöki órát elhagyva (pár percet azért kapott a tanár úr, hogy véleményét, nézetét, tanításait elmondja :-) csaptunk bele a lecsóba. Illetve a marha pörköltbe, mert az volt a menü. Nagy Peti főzte, ügyes volt, mert nagyon finom lett, a tőle megszokott színvonalat, ízvilágot hozta mindenki megelégedésére. Desszertként a lányok által sütött és szervírozott édességeket fogyasztottuk némi folyadékkal (alkohol tartalmú és attól mentessel egyaránt).
Ezután jött a kérés, mivel olyanok is eljöttek, akik egy-két találkozót kihagytak, hogy mégis szóljon mindenki pár szót magáról. Ennek - váltakozó időtartamban és tartalommal - eleget tettünk mindannyian. Jeszinek szinte minden osztálytársához volt megjegyzése, mellyel sikerült mindannyiunk szájára mosolyt varázsolnia. Többen megállapítottuk, hogy egy humorista veszett el benne (131 kg-os testtömegét tekintve, lehet, hogy kettő is lakozik benne :-)
 |
Kötetlen beszélgetés, iszogatás közben/után különböző valós- és átlátszó indokokkal elkezdett a "nép" szállingózni, hazafél menni. Éjfélre szinte mindenki haza is ért.
Én jól éreztem magam, remélem, ezzel nem voltam egyedül. Jó volt látni benneteket, jó volt hallani rólatok és családotokról.
Köszönet Jutkának a szervezésért, Petinek a finom pörköltért, és mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult az estéhez (sütemény, üdítő, alkohol tartalmú italok...).
